Nemtom mér vagyok én a postás, de ha a főnök leszól, hát beteszem ide ezt a cuccot. Szerintem hülyeség, de mindegy.

Ezt a bejegyzést az RMDSZ Communitas alapítványának ajánlom.

(nyíregyházi múzeum)

Boldolt kiemelések és zárójel tőlem. A Népújság főszerkesztőjének magyarázatot kellene adnia a szöveg megjelenési körülményeiről…

“Meleg” téma – Mózes Edith

Azt mondták a melegek, hagyják ôket békében “párosodni”, házasodni, ha kedvük tartja. Ezért vonultak állítólag szombaton az utcára. Ott riszálták, kellették magukat a transzvesztiták, a “kislányok” és “kisfiúk”. A felvonulás botrányba és verekedésbe fulladt, a végén már nem is lehetett tudni, ki kit ver és miért.

A dolog érdekesebbik része egy interjú, amelyet az Accept egyesület “ügyvezetô igazgatója” – aki közben “egyházilag” feleségül is vette a barátját, a polgári esküvôt majd Spanyolországban, a házastárs szülôhazájában ejtik meg – adott a múlt héten az Új Magyar Szónak. Ebben a normális fogalmak átértelmezésébe fogott. Például azt mondta, hogy az alkotmány szerint minden állampolgárnak joga van a “családhoz és az intim élethez”, a melegek esetében ezt a jogot nem ismerik el. A homoszexualitást “emancipációnak” nevezte, ezért, mint mondta, “szabad véleménynyilvánítási tereket” szeretnének létrehozni. Az “emancipáció”-felfogásuk úgy baromság, ahogy van, mert az emberi társadalom aligha fogja jövôjének választani a homoszexualitást. A többség tudja, hogy a betegséggel nem ágálni kell, akár a “szabad véleménynyilvánítás terein”, hanem kezelni. S hogy mennyire rászorulnak, éppen a hétvégi köztéri idétlenkedésük mutatta meg. Akik meg túl vannak a kezelhetôségen, ebben a toleráns társadalomban, otthon, a négy fal között azt mûvelnek, amit kedvük tartja. De hát mindez közhelyszámba megy a normálisan gondolkodó ember számára.

Az említett interjút olvasva, akkor kaptam fel igazán a fejem, amikor a melegek szószólója a saját “kisebbségi” helyzetét a magyarokéhoz és a romákéhoz hasonlította. Azt mondta, hogy a kisebbségnek mindig “vissza kell igényelnie létét”. Hogy mit jelent pontosan, ebbôl a kijelentésbôl nemigen derül ki, annyit azonban a kérdezônek is tudnia kellett volna, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy az effajta “másságról” van-e szó, vagy a magyarokról. Mert a magyarok az elkobzott vagyonaikért, elállamosított ingatlanaikért, ellopott anyanyelvükért, templomaikért, iskoláikért, történelmükért, hagyományaikért harcolnak. Ezzel szemben a homoszexuálisoknak – saját kifejezésükkel élve – az “intim szférájukkal” van gondjuk. Az interjúalany azt mondta, hogy “saját intim szférájukkal azt csinálnak, amit akarnak”. Nos, csináljanak, persze, de ne az utcán. Az meg már groteszk, hogy magukat a magyar kisebbséghez hasonlítják.

A riporterrôl elôször azt hittem, hogy – finoman mondva naiv, ám annyira mégsem lehet, hogy azt mondja, “mivel nincsenek nemi különbségek az ágyban, a partnerek a férfi-nô kapcsolattal ellentétben, tudják, mi kell a másiknak. A férfi sosem tudja pontosan, mi a legjobb a nônek és fordítva. De egy férfi tudja, mi kell a férfinak és a nô a nônek”. Inkább arra következtettem, hogy ha ilyen tisztán látja a dolgokat, tudnia kell, mit beszél… Na most tessék elképzelni, mióta világ a világ, úgy haladt elôre, hogy férfiak és nôk tanultak, dolgoztak, feltaláltak és gyereket csináltak. Mindezt úgy, legalábbis a riporter szerint, hogy sose tudta a férfi, mi jó a nônek, sem a nô, hogy mi kell a férfinak. A riporter szerint azt csak a melegek tudják. Sôt ôk “jobban ismerik a partnerük pszichológiáját”. Ezt a korszakalkotó “felismerést” akár be is lehetne rámázni. Az interjú végére egybehangzó véleményt fogalmaztak meg, és most tessék megkapaszkodni: azt mondták: a homoszexuálisok viszonya “sokkal tisztább”, és “mint minden kisebbségnek”, nekik is megvan a “maguk külön érzékenysége”. (>> itt van egy jó kis ferdítés, az alany tudniillik azt mondja, a viszonyok tisztábbak, ami nyilván mást jelent – zt)

A hétvége “színes” eseménye kapcsán nem csak az tûnhetett fel, ami történt, hanem az is, ami nem. Például feltûnt, hogy az egyebekben szószátyár politikusok, hangadó közéleti szereplôk egyszerûen sunyítottak. Talány. Akár csak az, hogy elmaradt a magyar történelmi egyházak álláspontjának kifejtése is a szóban forgó kérdésben. Talán majd akkor, ha a házasságkötésre vonatkozó követeléseikre a homoszexuálisok rátesznek egy lapáttal, s a gyerekek örökbefogadását fogják szorgalmazni. Ha már ôk a természet adta elemi képességnek híjával vannak.

Ez egy mai hírcím.

Kérdések: ezekszerint Ábrahám kórházba került, Izsák meg persze él. De mi történt az angyallal?

A románok 2%-a ismeri az udvariasságot. Számukra állóhelyeket foglaltunk le.
(A Radio France International romániai adása a Kolozsváron leghallgathatóbb rádió.)

Sógor Csaba mailcíméről érkezett üzenet subject-része:
helyesbites a Szekely hadosztaly programjahoz!!!!!!!

Románia és Kenya kereskedelmi kapcsolatainak bővítéséről tárgyalt szerdán, május 24-én a Viktória Palotában Markó Béla miniszterelnök-helyettes és Raphael Tuju, kenyai külügyminiszter.

A közép – afrikai diplomata gratulált Románia elmúlt évtizedben elért eredményeihez, és reményét fejezte ki, hogy az EU – csatlakozás után még hatékonyabbá válik a két ország együttműködése…

Béla, Béla, elmehettél volna szoliba előtte!