Amúgy magunk között legyen mondva, tényleg bűzlik valami Izraelben, ahogy minden olyan közösségben, ahol (vallási) fanatizmus, szélsőségesség, sovinizmus ütötte fel a fejét, ahol a közösség a történelmi hivatástudat rózsaszín gőzétől saját orra hegyéig nem lát.
Csakhogy ez nemcsak Izraelre igaz, ugyebár.
És ez már tényleg nem tartozik ide, de azért kíváncsi vagyok, hogy pl. az erdélyi kultúrán nvelkedett kolozsvári zsidóság hány százaléka ért egyet a szélsőséges cionizmus túlkapásaival.

A szomorú az, hogy a cikkben leírtak pont egy hiteltelen, színvonaltalan, elfogult, önmagát századjára lejárató sajtótermék hasábjain jelentek meg. Holott ugyanezt (vagy legalábbis a megfontolásra érdemesebb részét) kulturáltan, visszafogottan, keményen bíráló, de nem a gyűlöletre, hanem a konstruktív vitalehetőségre fókuszáló módon is szóvá tehette volna valaki – ha nem is pártatlanabb, de nyitottabb, szélesebb látókörű, civilizáltabb sajtótermékben is.

Attól félek, hogy gyermekeink-unokáink fejére majd azt fogják olvasni, hogy ,,apáitok csendes vagy aktív együttműködésével folyt a faji diszkrimináció és uszítás” – ha nem tiltakozunk az ilyen nyelvezet ellen kellő eréllyel.

“Izraelről, erről az ENSZ-határozatokat soha meg nem tartó terrorista államról lehull az álarc, és ami marad, az a purim szellemében féktelenül gyilkoló fenevad.”

m. zoli, te sziriaval es a muzulman vallassal peldalozol, de tegyuk ugyanezt a romai katolikus vallassal (bar te reformatus vagy, ugyebar). Irjuk at a szoveget:

“Vatikanrol, errol a bigott papa vezette allamrol lehull az alarc, es ami marad, az az inkvizicio szellemeben lefolytatott modern keresztes haboruk fektelen gyilkolasa”

Na, milyen?

De meg kell vitatni azt, hogy Izraelről, vagy az USA-ról, vagy a Drábik Jánosi értelemben vett uzsoracivilizáció alapjairól (amelyet szerinte nem egy etnikumhoz kell kötni, a zsidósághoz) szabad-e írni cikket. Erről szólt az első hozzászólásom.

Meg kell vitatni azt is, hogy bármilyen ilyen témában (Izraelről) írott cikk maga után vonhatja-e a zsidóellenesség vádját? Magyarul, azért mert valaki Izrael-ellenes nem biztos, hogy zsidóellenes (ezért vitattam, hogy mi köze a honi diszkriminációs tanácsnak az izraeli politika elemzéséhez).
Pl. tudjuk-e hogy Izraelben a polgári házasságkötés intézménye nem ismert (egy izraeli magyar jogásznőtől hallottam a Dunán), hanem csak vallási házasságkötés van. Állam és egyház összefonódása. Teokrácia? Tudjuk-e, hogy Izraelnek azért lehet atombombája, mert ott demokrácia van. Iránnak pedig azért nem lehet, mert ott nincs demokrácia. És ezért képes lesz lerohanni az USA Iránt is.
Azt hiszem, nem vagyok megrögzött Izrael-ellenes, de azért ezen tényeket megemlíthetem a véleményszabadságra hivatkozva, abban reménykedve, hogy nem sértek meg másokat.

A muzulmán világról pedig rosszat is írnak manapság, ahol a vallásuk gyökereit is elemzik. A karikatúráktól kezdve a pápa megszólalásáig. Tehát ha valaki ugyanezt teszi (mérsékelten) a zsidósággal akkor az rögtön antiszemita?

Különbséget kéne tegyen mindenki (ha tud) az anyaország és az etnikummal szembeni problémái között. Ezt az újságírókra is értem.
(Ezt mi is érezzük, hogy milyen jól jön az egyeseknek, amikor Mo.-t szidva belénk is rúgnak, vagy azáltal, hogy Mo.-t terrorista államnak nevezik, rajtunk akarják elverni a port.)

Az eszentés molnár j. kijelentéséről elfogadom, hogy zsidóellenes üzenetet sugall, alkalmas félelemkeltésre, bizalmatlanság ébresztésére, és csodálkozva de tudomásul veszem hogy a DiszkrEllenHivatal hivatalból megvizsgálta.
De elvárom, hogy ezek után Becali Bölönit becsmérlő szavaira is hivatalból reagáljon, s a sor folytatható.

A mo.-i importcikk amivel vádoltalak kifejtve a következő: az ,,antiszemitázás sémája”: ha valaki gyanús (jobboldali, nemzeti) kiejti az Izrael, zsidó szavak egyikét a száján az rögtön antiszemita. (Kövér nemegyszer járt így.)

Ennek jogosságát és helyességét, célrevezetőségét vitatom.