A fotó a brüsszeli Székelyföld-iroda megnyitóján készült.

Lehet, hogy egyből nem tűnik fel a lényeg, ezért kinagyítottam:

Szép szarvak.

2. Tőkés azt üzeni: fák lya

A felvétel a tokeslaszlo.eu-ról származik, Smaranda Enache és Tőkés László látható rajta a marosvásárhelyi Fekete Március huszadik évfordulóján. Vajon mire is készül Tőkés azzal a fáklyával?

Becsszó nem Photoshopban tettem a fáklyát Tőkés kezébe.

3. A MÚRE becsületbírósága kifejti: a közügyek nem közügyek!

A MÚRE Becsületbíróság etikai bizottsága megfogalmazta álláspontját az ETV vs. Krónika ügyben. Akit bepanaszoltak, az nem  követett el vétséget, viszont az a pimasz panasztevő… Képes lenne egy közügyből hiúsági kérdést kreálni, mivel közügyként tüntet fel egy magánügyet. Vagy valami ilyesmi. Idézek:

“(…) személyes érintettség okán tesz panaszt, ami nem nevezhető
etikusnak. Közügyekből nem lehet hiúsági kérdést kreálni, mert sajtóetika mezében saját személyes érzékenységet közügyként feltüntetni, ellenkezik a sajtóetikával.”

Nekifutottam párszor, másokat is megkérdeztem, és arra a következtetésre jutottam, hogy sem a szakmai tapasztalat, sem a szövegértésben és -értelmezésben szerzett gyakorlat, sem a különböző egyetemi szakok elvégzését bizonyító okiratok nem visznek közelebb a megoldáshoz.

Véget ért a Fidesz tisztújító kongresszusa, melynek keretében újraválasztották a szervezet elnökének Orbán Viktort, valamint a Fidesz négy jelenlegi alelnökét, Pokorni Zoltánt, Varga Mihályt, Kósa Lajost és Pelczné Gáll Ildikót.

Mindkét résztvevő elégedetten számolt be az eseményen tapasztaltakról, az ott elhangzottakról, az ott folytatott megbeszélésekről.

Megállapították, hogy a Fidesz kongresszusán senki nem ugrált fel a helyéről, nem szaladt hívatlanul a mikrofonhoz, nem okozott botrányt, így valószínű egy hét múlva beszélni sem fognak már a rendezvényről, nem úgy mint az MPP kongresszusról, melynek történéseiről hónapokig szólt a fáma.

Rácz Károly, Bálint József

(MPP sajtóközlemény )

Az újságíró nem érti, bizonyos rendezvényszervezők, sajtóreferensek, intézmények képviselői miért keserítik az életét ilyesmivel.

Valami bajuk van netán az újságíróval?

Újságíró emiatt nem hajlandó lelkiismeretfurdalást érezni: csupán a dolgát végzi, és enyhén szólva nem szereti, amikor mások őt ebben akadályozzák.

Mivel újságíró tisztában van azzal, hogy fent említett rendezvényszervezők és sajtóreferensek közül egyesek garantáltan nem értik, miről is beszél, gyengébbek kedvéért elmagyarázza. Az újságíró gyakori munkamódszere, hogy copy-pastel (magyarán, kimásolja a szöveget a kapott doksiból, és átmásolja a sajátjába, amit aztán nyomdába küld vagy feltölt internetre).

Elrettentő példa: újságíró ebben a formában kapta meg a Mátyás Napok programját. Kapott nyolc hasonló doksit, minden napra egyet, és semmi egyebet.

Az újságíró több okból is szereti a copy-paste billentyűkombinációkat. Elsősorban, időt spórol, és ez számára fontos, lévén az újságíró egyik alapjellemzője, hogy folyton siet, ha pedig nem siet magától, akkor siettetik mások (lásd: szerkesztő, tördelő, nyomda). Másodsorban, az újságíró igyekszik nem tévedni, mert

nem rajong azért, amikor hibaigazítást kell közölnie

vagy eszközölnie – számára ez ugyanis ciki. A copy-paste használata pedig éppen az utóbbi elkerülését segíti elő – amikor egy szöveg ezekkel a billentyűkombinációkkal kerül át egyik dokumentumból a másikba, nem változnak benne az időpontok, nevek, idézetek, röviden, mindaz, aminek elgépeléséért az újságírótól hibaigazítást szoktak kérni.

Ennek ismeretében talán érthető, hogy az újságíró haját tépi és anyázik, amikor például egy rendezvény programját kizárólag .jpg vagy .pdf fájlformátumban kapja meg (jelzem: újságíró tudja, hogy .pdf-ből is ki lehet másolni a szöveget, azonban a kiirthatatlan formázások megkeserítik az életét). Minél hosszabb a szöveg, annál nehezebb dolga van, és annál jobban anyázik, és bármennyire is elszomorító ez, nem a .jpg vagy .pdf fájlformátumokra, hanem arra a személyre, aki így küldte el neki a dokumentumot.

Újságíró jelzi, elege van a copy-pastelhetetlen doksikban érkező szövegekből, és minden további magyarázkodás és a küldő értesítése nélkül lemond ezek közléséről. Illetve: anyád.

A meghívóba a sajtótájékoztatót nem írtam be, ráér majd ott megmondani, hogy a
sajtó mind érdeklődött a találkozóról, ezért kettőre sajtótájékoztatót
hívtál össze, aki tud, maradjon azon is.

Egy ennyi meglepetést mi is szerezhetünk Borbolyéknak.
S jut eszembe, Borbolynak meg kell már mondani, hogy ha nem érkeznek sürgősen
pénzek, akkor a kampányban szidni fogja őket a párt, mint a bokrot.

Aláírás, satöbbi. Kedves feladó! A szivárogtatás nem éppen biztonságos, főképp nem száraz, de valszeg jó meleg érzés! Hogy nagyon jó legyen, folyamatosnak kell lennie, ezért kérjük a következő mailcím (ugyelet kukac transindex pont ro) felvételét a belső, titkos levelezőlistátokra, hogy nyomon követhessük – és a kontextusból végre megértsük – ezt a történetet.

Kedvenc részleteinket vastagított betűvel emeltük ki. Indzsoj.

“Őszi lendület a diákság körébe
Határon túli magyar diákokat segíti a Makosz!

Tizenhárom megye képviselői vettek részt a Romániai Magyar Középiskolások Szövetségének (MAKOSZ) őszi Megyei Konzultatív Tanácsülésén Szamosújvárt. A résztvevőket Borzási Sarolta, a Kolozs Megyei Magyar Diáktanács elnöke, Rés Konrád az MKT főszervezője és Vetési Imola a MAKOSZ ügyvezető elnöke nyitotta meg.
A rendezvényen a MAKOSZ elnökség, illetve a megyei szervezetek beszámoltak az utóbbi fél év történéseiről, rendezvényeiről. Az ügyvezető elnök szavaiból kiderült, hogy a MAKOSZ, illetve tagszervezetei az utóbbi fél évben több ezer diákot mozgattak meg rendezvényeiken keresztül. A MAKOSZ nyáron sem pihent, mert Neumann Informatikai Tábort, Diákönkormányzati Szabadegyetemet szervezett, illetve a Félszigeten külön MAKOSZ sátrat tartott fent.
„Jó érzéssel tölt el az, hogy a Makosz oda jutott szakmailag, hogy segíteni tud a felvidéki magyar diákságnak.” – nyilatkozta Talpas Botond a Makosz külügyekért felelős alelnöke, akitől megtudtuk, hogy a nyári XIV. Diákönkormányzati Szabadegyetemen három felvidéki diák vett részt. A két történelmi régió együttműködését a felvidéki egyetemisták szövetsége a Diákháló segítette.
A nap második felében a MAKOSZ létrehozta új munkacsoportjait, amelyek az elnökség munkáját fogják segíteni, illetve projektjeivel élénkíteni fogják a szervezet tevékenységét. A négy munkacsoport a következő: PR munkacsoport, Szórvány munkacsoport, esélyegyenlőségi munkacsoport és tanügyi munkacsoport.
A megyei vezetők kidolgozták a munkacsopotok célját, felépítését, működési elveit illeve három-három projektet a saját szakterületükön belül.
A munkacsoportok hazatérve sem szűnnek meg, már az ősz folyamán elkezdik a projektek életbeléptetését.
.

MAKOSZ Sajóiroda”

Az államvasutak webmestere igazi descurcăreţ csávó. Vállalata jövedelmeit felkerekítendő, Google Ad linket fűzött be a menetrend-kereső találati oldalára. Ezzel értékes centeket termel vállalatának (vállalatának?) és értékes dolcsikat az ezen a felületen hirdető WizzAirnek és egyéb, repjegyeket forgalmazó társaságoknak.

Gratulálunk!

Tízszavas feliratban három helyesírási hiba, románul is, magyarul is, az etnikumok békés egymás mellett élése és a tolerancia jegyében. Ez már döfi! Mert az egy dolog, hogy a székelyföldiek egy jelentős része sportot űz abból, hogy csakazéttse tanul meg románul (aztán meg csodálkozik, mikor más vidékre kerül és szemberöhögik az üzletben), de ezek szerint magyarul sem tanult meg.

Persze egy magyar anyanyelvűnek nem kis feladat elsajátítani, hogy a román nyelvben nemek vannak, és azokat egyeztetni kell – körülbelül harmadik osztályban tanítják románórán. De ha a közbirtokosság táblaállító bizottsága maga nem tanult meg helyesen írni, mert elbliccelte a román és magyar nyelvtanórákat, hát miért nem kérdez meg valakit, aki viszont eligazodik ebben a felettébb bonyolult rendszerben?

Nem tartom valószínűnek, hogy Lázárfalván egy olyan ember sincs, aki a nemek egyeztetésének nagy és nemes feladatát ne tudta volna helyesen megoldani. Aki tudná, hogy Szent Anna nem fiú, még akkor sem, ha a táblaállító bizottság ezt így gondolja (a ‘Lázárfalvi’ után sem kellett volna kötőjel, mert ez ebben a kontextusban csak felesleges, barokkos díszítőelem). Vagy aki tudná, hogy a „magánterület” szót egybeírják. Mert a magán terület kicsit besenyőpistabácsis, aki azt mondta egyszer, hogy „szeretnék magán beszélgetni”. Ha ez volt a közbirtokosság célja, hogy ezt fejezze ki, nos, elérte a célját.

» további hasonló történetekért katt a Transindex Székely-román szótárára

[kösz’ a fotót zdrangazdranga-nak, a beszólást mezei nellinek]

Vajon a nézettség is duplázódik attól, ha az ember kétszer tölt fel valamit?