Véget ért a Fidesz tisztújító kongresszusa, melynek keretében újraválasztották a szervezet elnökének Orbán Viktort, valamint a Fidesz négy jelenlegi alelnökét, Pokorni Zoltánt, Varga Mihályt, Kósa Lajost és Pelczné Gáll Ildikót.

Mindkét résztvevő elégedetten számolt be az eseményen tapasztaltakról, az ott elhangzottakról, az ott folytatott megbeszélésekről.

Megállapították, hogy a Fidesz kongresszusán senki nem ugrált fel a helyéről, nem szaladt hívatlanul a mikrofonhoz, nem okozott botrányt, így valószínű egy hét múlva beszélni sem fognak már a rendezvényről, nem úgy mint az MPP kongresszusról, melynek történéseiről hónapokig szólt a fáma.

Rácz Károly, Bálint József

(MPP sajtóközlemény )

Szeretjük a Váradot, Szűcs Lacit és KAF-ot is, de ezt a kedves bakit nem hagyhattuk ki.

Szeptemberben még angolul fertőzte a gyanútlan mailezgetők postaládáját, de úgy látszik, megismerkedett a Google-fordítóval. Mivel a direktmarketing hatásosabb lehet, ha az emberhez anyanyelvén szólnak, a “véletlenül talált” mesés összeget a címzettel megosztani akaró Dr Brown még a nevét is lefordította. Kevin Barna levelét változatlan formában adom közre. Vigyázat, fertőz!

Kedves Barát

Dr. Kevin Barna

Micsoda önfeledt boldogság, elvtársias szeretet és szocialista mámor árad eme műalkotásokból! Az ifjú Ion Iliescu elvtárs csak ingujjra vetkőzve volt képes szocialista nemzetünk nagy ünnepén előtörő érzelmeit kordában tartani. És az ünnepre való tekintettel dicső pártfőtitkárunk is hajlandó volt elnézni ezt neki, de csak neki!

Aki nem pártfőtitkár vagy KISZ-vezető, azért az az ünneplésre való tekintettel mégiscsak tartsa magát erkölcsös öltözködési szokásainkhoz, és még véletlenül se jusson eszébe, hogy a kor szocialista férfiszépség-ideáljához nélkülözhetetlen, műszálas zakójától megváljon! Készruhagyáraink nem hiába teljesítették túl 150%-kal a termelési tervet!

De hiába érzi magát kivételezettnek Iliescu elvtárs, a szocializmus szellemében igenis egyforma jogok járnak mindannyiunknak: Ceauşescu elvtársat mindenki kihívhatja karikázni, akit erre pártfőtitkárunk alkalmasnak ítél meg, és minden elvtárs (ó, ti igaszságos szocialista eszmék) kivétel nélkül kisebb karikával dobhat, mint hőn szeretett vezérünk.

Alább egy, a román blogoszférában keringő gyöngyszem, kétnyelvűség-témában:

A honlapok tartalma, designja és kivitelezése meglehetősen változatos, de tény, hogy vannak egészen ötletes megoldások: az alábbi oldalak amúgy funkció nélküli zöld/kék pókháló-hátteréhez például kifejezetten passzol az avast!-üzenet, miszerint az oldal egy trójai vírust rejt.

Már Brassai Zsombornak sem áll rosszul a víruska – figyeljük meg, micsoda kontrasztban áll a nyugodt kék szeme és a dinamizmust sugalló sárga-fekete figyelmeztető jelzés plussz a szirénázó hang, ojjé! –, de mégiscsak Kelemen Atánál az igazi a hatás: karizmatikus félprofilját határozottan kiemeli, tíz évvel fiatalítja ez a kis üzenet. Mit üzenet, szépségflastrom.

Javasolok egy kis játékot is, az oldalak adatforgalmának növelésére: ha valakinek megvan, tegye közzé a rendszergazda telefonszámát, majd naponta minél többen hívjuk fel, hogy nézze meg, nem-e vírusosak újból az oldalak.

a kolozsi gazdokor szeretettel meghivja a Tisztelt cimzettet vegyen reszt a Kolozsi Szantoversenyre f.e okt 10 en 12 orai kezedttel,………………….. utanna gulyas kostollo

dr. ing. Vákár István

A tata és a mama nagyon kedvesek, de a jószándék és a jó ötlet nem mindig elég. Nem tudom, hogy a Szatmár gold pikáns uborkák gyártójának (VÉPISZ Szövetkezet) vagy romániai forgalmazójának (Hedvig Impex Srl.) kell köszönetet mondanom azért, hogy nem csak finom az uborkájuk, de nevetséges is.

Igen, a csomagoláson található kedves feliratokról beszélünk: Cultivat la fel ca tata (Meg van művelve, mint a tata), Conservat la fel ca mama (Tartósítva van, mint a mama). Ezek után hetvenéves, ráncos uborkákat várjunk, vagy… hú, a tatásba bele sem gondolok inkább.

Ez most morbid is, vagy csak nevetséges?

Ja, nem az itt közölt cikkek szerzője az egyetlen, aki így éltette a pártfőtitkárt, de pechjére pont az ő írásaira bukkantam rá. Transindexes barátaim azonban várnak hasonló doksikat az ugyelet[kukac]transindex.ro címre.

ÜNNEPEL AZ ORSZÁG
Református Szemle, 1978/1

Sokrétűen fejezhetjük ki 1918. Január 18-nak 60. évfordulóját: Románia ünnepe, Ünnepel az ország, Ünnepel a haza, A nép és a nemzet ünnepe, A társadalom – s benne az egyházak ünnepe… Ez a sokrétűség is mutatja, hogy NICOLAE CEAUŞESCU államelnököt hatvanadik születési évfordulóján osztatlan tisztelettel és ragaszkodással veszi körül valóban az egész ország: munkások és mezőgazdasági dolgozók, értelmiségiek és más kategóriához tartozók, kicsinyek és nagyok, férfiak és nők, nemzetiségi és felekezeti különbség nélkül.

Az Anyaszentegyház református hitvallású közössége azzal fejezi ki a legtöbbet és a legnagyobbat, hogy az apostoli bizonyságtételt épp az ünnepelt államelnök személyére vonatkoztatva szólaltatja meg: “Isten szolgája ő a te javadra”; “annakokáért szükséges engedelmeskedni a lelkiismeretért is”, mégpedig úgy, hogy nemcsak “tisztességet” és nagyrabecsülést adunk, hanem azt a “szeretetet” és őszinteséget, amely minden parancsolatnak és törvénynek a betöltése.

A tiszteletadás és a szeretet ösvényén még tovább vezet az Ige, amidőn a szívekbe írja: “Tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések és hálaadások” Isten szolgáiért, hogy “csendes és nyugodalmas életet éljünk”.

NICOLAE CEAUŞESCU államelnök életművének méltatása nem igénytelen theologiai folyóíratunk feladata, de akár országunk határain belül gondolkozunk, akár az egyetemes társadalmi-politikai-gazdasági-művelődési-jogi összefüggésekre figyelünk, úgy fejezzük ki legméltóbban bibliás és hazafias tiszteletünket és szeretetünket valamennyi bel- és külföldi olvasó számára, hogy imádságos szívvel kívánunk NICOLEA CEAUŞESCU államelnökünknek jó egészséget, töretlen munkaerőt, és sikeres megvalósítását mindannak, amit világszerte elismert tehetségével végez a kormányzatára bízott Románia Szocialista Köztársaság népe javára éppúgy, mint a humánusabb humánumnak nevéhez kapcsolódó világméretű érvényesítéséért, a szebb jövendő biztosítása céljával.

Dr. Tőkés István

Szerencsére évente nem csak egyszer lehetett köszönteni a Kárpátok Géniuszát:

ESKÜSZÖM . . .
Református Szemle 1980/3

1980. március 28! Olyan tavaszi nap, amely aranybetükkel van immár beírva Románia Szocialista Köztársaság történelmébe. Új kezdésnek, vagy talán – helyesebben – a régiek folytatásának az idejével van dolgunk, hiszen az ország munkás népének egyéntetű akaratát fejezte ki a Nagy Nemzetgyűlés, amidőn Nicolae Ceauşescut, a Román Kommunista Párt főtitkárát, és a Szocialista Demokrácia és Egység Frontjának elnökét ez alkalommal harmadízben választotta meg hazánk elnökévé. Ő volt és marad az ország első fia, akit nagyrabecsüléssel és szeretettel vesz körül – bármely különbség nélkül – az egész 22 milliós nagy család. Ehhez az országos közösséghez tartozik hazai református egyházunk is, amelynek valamennyi tagja imádságos szívvel könyörög az apostoli bizonyságtétel iránti hívségben az első őrhelyen álló vezető férfiú életéért és mindenkinek a javára végzett szolgálatáért.

Az emlékezetes március végi napot úgy örökíthetjük meg református egyházunk számára legméltóbban, ha ebben a történelmi időben arra figyelünk, hogy a megválasztás napján Nicolae Ceauşescu államelnök ajkáról négyszer hangzott el a roppant horderejű szó: “Esküszöm” . A négyszeres esküvés magában hordozza a beszélő államelnök személyiségét és teljes elköteleztetését, valamint a haza egész népét és annak minden nemes törekvését és sorsalakító akaratát. Az államelnök személyiségében együvé tartozik mindenki és minden, akiket-amiket magába foglal a multakat-jeleneket-jövendőket jelző szó: a haza.

Erre a hazára esküdött először az államelnök. Elkötelezte magát, hogy szolgálni akarja határtalan hívséggel és rendíthetetlen szilárdsággal a 22 milliós család független, szuverén és sérthetetlen országát: Románia Szocialista Köztársaságot. Eközben nyilvánvaló, hogy a haza és az ország annak a népnek a kifejezője, amelynek fiai és leányai, felnőttjei és gyermekei, vezetői és vezetettjei alkotják az egységes nagy családot. Az esküvéssel vállalt szolgálat tehát az élő életet munkálja a szocialista életrend keretei között.

Az eskü második tekintete az ország Alkotmányára és törvényeire néz. Ezt más szóval a legalitás, a szocialista demokrácia, a humaniznus és a társadalmi etika fundamentumának is nevezhetjük. Valamennyi említett és nem említett alkatelem annyira össze van forrva államelnökünk személyiségével, hogy bármelyikükre gondolunk: szükségképpen a Nicolae Ceausescu név rajzolódik szemeink elé, s ugyanígy a nevéhez szükségképpen társul a törvényszerüségnek, az emberies emberiességnek, a társadalmi etikának, a méltányosságnak, az építésnek, az új rendnek és sok-sok fogalomnak a gazdag tartalomvilága.

Harmadszor a külpolitikára hull az eskü szava úgy, hogy mindnyájunkat bekapcsol az egyetemes emberiség vérkeringésébe. “Egész láthatár” tárul föl szemeink elött, melynek igazi meghatározója a népek közötti berátság és megértés, együttmunkálkodás és közös célokhoz vezetö közös utaknak a keresése. Ilyen történelemszemlélet mellett mintegy természetessé válik a gondolkodó elme számára, hogy Nicolae Ceausescu államelnök, óceánokon innen és túl, az egész világ érdeklödésének a középpontjába került. Olyan szilárdsággal és bátorsággal képviseli a haladás eröit és a népek közötti megértés-barátság lelkét, hogy állásfoglalásai és általános magatartása elött a tisztelet zászlaját lobogtatja ma – írásban és szóban – az egész emberiség.

Végül mindeneknek a koronáját képezi a negyedik “esküszöm” ige, amely összefoglalóan állítja ország-világ szemei elé a szocialista nemzet felvirágzásáért és dicsöségéért folytatott lankadatlan küzdelmet. Közösségi cél és közösségi szolgálat! A legnagyobb megtiszteltetés, amit egy nép ráruházhat arra a férfiúra, akiben fölismerte és elismerte valamennyi nemes törekvésének a megtestesítöjét. Ezt a “legnagyobbat” jelenti mindnyájunk számára Nicolae Ceausescu államelnöknek 1980. Március 28-i megválasztása. Szolgálatára és életére a történelem Urától kérünk gyümölcsterméssel gazdagon megbizonyított áldást.

Dr. Tőkés István